Les sanglots longs / Des violons / De l’automne / Blessent mon coeur / D’une langueur / Monotone. // Tout suffocant / Et blême, quand / Sonne l’heure, / Je me souviens / Des jours anciens / Et je pleure // Et je m’en vais / Au vent mauvais / Qui m’emporte / Deçà, delà, / Pareil à la / Feuille morte.
Ősz hegedűl Szünetlenűl A tájon S ont monoton Bút konokon És fájón... S én csüggeteg Halvány beteg, Mig éjfél Zeng, csak sirok, S elém a sok Tűnt kéj kél... Oh, múlni már, Ősz! húllni már Eresszél! Mint holt avart, Mit felkavart A rossz szél...
/https%3A%2F%2Fassets.over-blog.com%2Ft%2Fcedistic%2Fcamera.png)
/https%3A%2F%2Fekladata.com%2F86A1qquYpU5WwYqpqAic4ssgzGw%40209x273.png)