A távolság két ember között sohasem azon múlik, hogy milyen messze vannak ténylegesen egymástól. Mert ébredhetsz fel mellette, láthatod minden nap, de ha nincs meg a varázslat, ha nem vágysz rá, a közelségére az érintésére csak lefekszik melléd esténként az ágyba, akkor távolabb van tőled mindennél. S állhat közétek több ország, több száz kilométer mégis melletted és veled lehet nap mint nap. Szorosan a szívedben a lelkedben a mindennapjaidban. És amikor meghallod esténként a hangját akkor olyan, mintha ott lenne, mert édesen simogatóan szól hozzád. Mert érzed, hogy nem csak mondja a szavakat és te sem csak meghallgatod. Hirtelen kerek lesz a világ és minden kis puzzle darabka a helyére kerül. Nem kapkodva, nem meggondolatlanul, hanem lassan de biztosan és mint a fogaskerék egyik kereke , belesimul az életedbe, hogy aztán a szerelmetek , közös céljaitok mozgathassák tovább a fogaskereket….és ő megtanít rá, hogy nem csak fekete vagy fehér létezik. Hiszen ott van az a rengeteg szín ami megédesíti az életeteket.