MINDEN SZÉP ELMÚLIK EGYSZER, MERENGVE ÁGYBAN FEKSZEL. ÁLMODSZ A MÚLTRÓL KÍNOZNAK A KÉPEK, S MESSZIRE SZÁLLNAK EL GYÖNYÖRŰ ÉVEK. SZEMEDBŐL FÁJDALMAD KÖNNYEKKÉNT FAKAD, ARCODON CSOROG LE, AKÁR EGY PATAK. ELMOSSA MÚLTADAT, MEGFOJTJA VÁGYAID, MEGTÖRTÉK LELKEDET ELTÖRTÉK SZÁRNYAID. MINDEN NAP SZENVEDÉS, VÉGTELEN BORZALOM, VÁGYOD, HOGY NE FÁJNA SZÍVED MÁR OLY NAGYON. SÖTÉT A NAGYVILÁG, ÖRÖKÖS ÉJSZAKA, NINCS, AKI SZERETNE, MIÉRT IS MÉSZ HAZA. EMLÉKEK KÉPEI, FÁJDALMAS FÖRTELEM, MINDEN NAP MEGKÍNOZ, MINDEN NAP GYÖTRELEM. HAZUGSÁG ÁRULÁS, AMIT CSAK KAPHATTÁL, ÁLDOZAT LETTÉL, MERT ADTÁL MIT ADHATTÁL. ÚGY ÉRZED TISZTA VAGY, DE MÉGIS ELHAGYTAK, KIÜLŐ SZÍVEDBEN ÁLMAID ELFAGYTAK. JÉGHIDEG LESZEL, DE FÁJDALMAK ÉGETNEK, S VÁROD, A HALÁLT MELY MINDENNEK VÉGET VET

<p>

Nem feledem mikor először találkoztunk évekkel ezelőtt még. Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád. Te vissza. Majd csak azon vettük észre magunkat, hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson. Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe. Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni mert Veled annyira természetes minden és annyira jó, hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél. Én elkezdtem a mondatot, Te befejezted. És egy-egy hanglejtésből vagy egy-egy szóból tudtuk, hogy milyen hangulata van a másiknak. Imádtam azt az érzést, hogy ismerem minden rezdülésedet. Jó érzés volt, hogy szeretlek és Te viszont szeretsz és tudtam, hogy hiába vagy távol, tudom, hogy feltételek nélkül szeretsz. Azt szereted aki vagyok. :)